A padlizsán Indiából származik, erősen tüskés termésű vadon élő típusából nemesítették ki az általunk ma ismert, tövis nélküli padlizsánt, melynek termesztését csak később, Kr.e. 1500 körül kezdték el. Indiából átkerült Kínába is, a padlizsán termesztésének máig is legnagyobb központjába. Európában a spanyolok juttatták el, hazánkba a Balkánon keresztül került be a törökök közvetítésével.

A padlizsán a burgonyafélék családjába tartozó zöldség. Jellegzetesen ovális-körte alakú, egyik oldalon vastagodó véggel, de lehet gömbölyded is. Jellemzően lilás színű, de lehet fehér, sárga, sőt fekete is, még változatosabb képet mutatnak az ázsiai változatok. Méretét illetően kisebb (baby), de kifejezetten nagy példányokkal is találkozhatunk. Belsejében szivacsos hús és apró magok találhatók. Egynyári növény, szezonja július végétől a fagy beálltáig tart, de egész évben kapható. A mediterrán konyha egyik legfontosabb alapanyaga.

100 g nyers padlizsán tápanyag-tartalma

Forrás: Souci, S., Fachmann, W., Kraut, H., & Kirchhoff, E. (2008). Food Composition and Nutrition Tables. Stuttgart: MedPharm Scientific Publishers.

Élettani hatása

Ez a szép színű, érdekes és jellegzetes ízű, a zöldség-főzelékfélék csoportjába tartozó növény jelentős víztartalommal rendelkezik, több mint 90%, ebből következően energiatartalma kicsi, 17 kcal/100 g (72 kJ/100 g). Szénhidráttartalma 2,5 g/100 g, cukorbetegek számára is ajánlható zöldségféle. Kálium-tartalma jelentős és kalcium-, vas-, valamint magnéziumtartalma sem elhanyagolható, élelmi rosttartalma 2,8 g/100g. Nemcsak kitűnő íze és tápértéke miatt érdemes fogyasztani, hanem azért is, mert a szabad gyökös káros hatásai elleni védelemben szerepet játszó anyagokat, antioxidánsokat is tartalmaz. Emellett görcsoldó, koleszterin csökkentő hatása is lehet, jóllehet ezeket a tulajdonságokat tudományos vizsgálatokkal nem igazolták kellő mértékben.