TUDTA ÖN?  

A paprika

Rövid története

A paprika fajtái Közép-, illetve Dél-Amerikából származnak. Az indiánok termesztették és használták először. Mára az egész világon termesztik a paprika legkülönbözőbb fajtáig.

Valószínűleg a 15. század környékén került Európába. Kolumbusz orvosának, Chancának tulajdonítjuk ezt az érdemet. Afrikában és Ázsiában a spanyol és portugál kereskedők ismertették meg a paprikát a 16-17. században. Kezdetben dísznövényként termesztették, mivel mérgezőnek hitték. Hazánkban először csak főúri kertekben volt megtalálható. Először Széchy Margit növényritkaságai között bukkant fel, törökbors néven. Tatárkabors és pogánybors néven is ismert. Paraszti termeléséről és használatáról először Csapó József debreceni füvészkönyvében (1775) olvashatunk. A 18. századtól olcsó borspótló fűszerként terjedt el. Az 1831. évi kolerajárvány alatt, mint megelőző gyógyszert használták. Termelése a 19. század derekáig hazánkban sehol sem haladta meg a családi önellátás szintjét. A magyar konyha egyik legfontosabb fűszere.

100 g nyers paprika tápanyag-tartalma

Energiatartalom
8 kJ / 19 kcal
Szárazanyag
5,9 g
Hamu (ásványi anyagok)
0,5 g
Fehérje
1,1 g
Zsír
0,2 g
Szénhidrát
2,9 g
Élelmi rost
3,6 g
Ásványi anyagok
Foszfor
21 g
Nátrium
1,5 mg
Kálium
174 mg
Kalcium
10 mg
Magnézium
11 mg
Vas
402 μg
Réz
73 μg
Cink
145 μg
Mangán
126 μg
Szelén
4,3 μg
Vitaminok
C-vitamin
117 mg
B1-vitamin
49 μg
B2-vitamin
43 μg
B6-vitamin
239 μg
Folsav
57 μg
E-vitamin aktivitás
2500 μg
A-vitamin aktivitás
179 μg
β-karotin
528 μg
K-vitamin
11 μg

Forrás: Souci, S., Fachmann, W., Kraut, H., & Kirchhoff, E. (2008). Food Composition and Nutrition Tables. Stuttgart: MedPharm Scientific Publishers.

Élettani hatásai

A paprikában megtalálhatók az A-vitamin provitaminjai, az alfa- és béta-karotin, valamint egyéb karotinoidok, mint a kriptoxantin és többféle flavonoid vegyület. Jelentős C-vitamin forrás, hiszen fajtától függően száz gramm nyers paprikában akár 70-250 mg C-vitamin is található. A zöld színű fajták több C-vitamint tartalmaznak, mint a világossárga és a fehér termésszínű fajták. Az apróbb bogyójú fajtákban is több C-vitamin van, mint a húsos, nagy bogyójúakban. Csípősségét a kapszaicin nevű alkaloid okozza. A paprika színét adó festékek kémiai összetételük alapján a karotinoidokhoz tartoznak. Ezek közül jellemző, vagy fő színanyagok a kapszantin, a kapszorubin, a kriptoxantin, a béta-karotin, és egyéb színanyagok, mint a zeaxantin, és a lutein. A paprika tartalmaz még illóolajat; étvágygerjesztő, izzasztó, vizelethajtó szerként tartja számon a gyógynövénytár. E hatások azonban tudományos igényességgel kivitelezett vizsgálatokban nincsenek kellő módon bizonyítva.