Francia „tomate” elnevezése az azték eredetű „tomatl” szóból született, míg Olaszországban „aranyalmának” (pomodoro), a franciaországi Provence-ban pedig „szerelemalmának” hívják. A burgonyához és a dohányhoz hasonlóan a paradicsom is a burgonyafélék családjába tartozik, s hosszú időn keresztül gyógy-, mi több, dísznövénynek tartották! A mediterrán konyhába a többé-kevésbé csípősre készített szószok formájában tört be. Az angolszász világ nagyon sokáig fenntartásokkal fogadta, s még a XIX. századból is olvashatunk olyan szakácskönyveket, melyekben azt javasolják, hogy a paradicsomot legalább három órán keresztül kell főzni, hogy a mérgező anyagok távozzanak belőle!

100 g nyers paradicsom tápanyag-tartalma

Forrás: Souci, S., Fachmann, W., Kraut, H., & Kirchhoff, E. (2008). Food Composition and Nutrition Tables. Stuttgart: MedPharm Scientific Publishers.

Élettani hatás

A paradicsom – elsősorban szezonban – az egyik legnépszerűbb „gyümölcszöldség”, mely nem csupán becsempészi a nyári napsütést az asztalunkra, hanem élettani hatása is nagyon pozitív. Szervezetünket semmilyen plusz energiával sem terheli (100 gramm paradicsom alig 15-23 kcal-t, azaz 63-97 kJ-t tartalmaz), miközben számos jótékony vitamin forrása: C-vitamin (100 grammban 18-25 mg), sokféle B-vitamin található benne. Bőséges ásványi anyag-forrás is (nátrium, magnézium, foszfor), s hozzájárul a szervezet jó sav-bázis egyensúlyához. Az érzékeny emésztőrendszerrel rendelkezők jobb, ha héja és magjai nélkül csak a paradicsom húsát és levét fogyasztják. Ritka, de a Solanaceae családba tartozó más növényekhez (burgonya, padlizsán, paprikafélék) hasonlóan a paradicsom allergiás reakciót is kiválthat az arra érzékenyekből. Allergiát terpéntartalma is okozhat (ebben az esetben ki kell zárni a citrusfélék, a sárgarépa, a sáfrány, a verbéna, stb. fogyasztását is). Bár ugyanahhoz a családhoz tartozik, mint a burgonya, a paradicsombogyó fejlődése egyetlen fázisában sem tartalmaz mérgező alkaloidát.